Vízszigetelés

Vízszigetelés, betonalapú műtárgyak repedéseinek és vízzáróságának javítása magasnyomású injektálás technológiával

Melyek az épület beázása szempontjából kritikus pontok?

A szigetelési problémák, nedvesedések elsősorban a szerkezetben kialakuló repedésekre vezethetők vissza, melyeket gyakran a korszerű gumilemez szigetelések rugalmassága sem tud kompenzálni. A repedések általában kivitelezési gondatlanságra, tervezési hibákra, szerkezeti mozgásokra vagy az épület átadását követően bekövetkező jelentős fizikai vagy kémiai behatásra vezethetők vissza.  A hibás alapozás és a tömörítés hiányából adódó csőtörések gyakran kiváltó okai a súlyos épületszerkezeti hibáknak. Szintén gyakori a munkahézagok nem megfelelő kialakítása, vízre duzzadó szalagok szakszerűtlen beépítése.

Fokozott vízzárású szerkezetek esetén mint a tüzivíztárolók, medencék, szökőkutak, ivóvíztározók, pincék, mélygarázsok a megjelenő szerkezeti repepések azonnali és tartós beavatkozást igényelnek.

A torlaszvíz nyomásának ellenálló injektáló anyagok elsősorban a poliuretán gyanták illetve az akrilátgélek, amelyek pórustömítő tulajdonságuk miatt javítják a szerkezeti vízzáróságot. A pórustömítésnél alkalmazott injektálási nyomás akár a 200-300 bar-t is elérheti.

A falazatok tömbszigetelésén kívül – amikor a szigetelőréteg magában a falazatban alakul ki – lehetőség van arra is, hogy a falazat belső oldalról történő átfúrásával az injektálóanyagból képzett szigetelőhártya a falazat külső oldalán kerüljön kialakításra.

Tömbszigetelés és háttérinjektálás elvi kialakítása

Az ilyen, ún. háttérinjektálás költségét elsősorban a felhasznált injektálóanyag mennyisége határozza meg. Amennyiben tehát a falazat külső oldalán lévő, sérült vízszigetelést az építésnél elhelyezett védőréteg (pl. polisztirol táblák vagy polipropilén dombornyomott lemez) védi, a felhasznált anyagmennyiség jelentősen csökkenhet.

Természetesen régebbi, vízszigeteléssel nem rendelkező épületeknél a szigetelőhártya pusztán a falszerkezet és a talaj között is kialakítható, azonban ebben az esetben kiemelt figyelmet kell szentelni az injektálási rasztertávolság helyes megválasztásának.

Költséghatékony megoldás lehet a szigeteléstartó falazat és a belső pincefal közötti injektált gélhártya kialakítása. Az így elkészített utólagos vízszigetelés sok előnnyel jár: folytonos felületet képez, könnyen kitölti a csatlakozási síkokban elszakadt műanyag- vagy bitumenes lemez szigetelések hibahelyeit.
Általában a szigetelési hibahelyek a javítás idején már takartak, és nem minden esetben esnek egybe a belső oldali vízbetörés pontjával. Ilyenkor előnynek számít, hogy a több lépésben elkészített utólagos injektált szigetelés korlátozás nélkül folytonosítható, azaz szakaszokra bontható az injektálási tartomány. Egy-egy jól behatárolható vízbetörési pont (pl. hibásan szigetelt cső- vagy kábelátvezetés) is gyorsan és megbízhatóan javítható injektálásos technológiával.
A hidrostuktúr gyanta típusú akrilátgél injektálóanyagok továbbfejlesztésével már olyan szigetelőanyagok is rendelkezésre állnak, amelyek nagy tapadószilárdsággal jellemezhetők, rezisztensek a környezet nedvességtartamának drasztikus változására, azaz időszakos torlaszvíz hatásának kitett dilatáció injektálására is alkalmasak.

Hogyan működik az injektálás?

Az injektálás viszonylag tiszta módja a szerkezeti repedések javításának. Az eljárás lényege, hogy a javítás jellegének megfelelően és mértékben a szerkezetbe készített furatokban elhelyezett speciális csapokon keresztül magas nyomáson műgyantát injektálunk. A műgyanta a beton repedéseit kitöltve zárja el a víz útját, illetve erőzáró injektálás esetén megszilárdulást követően stabilizálja az épületszerkezetet.